Életem eddigi legrövidebb napja 2010. szeptember 18-ra esett, és csodálatos módon ez a nap az, amikor két új kontinenst is felfedeztem… :-)
Na jó, Afrikából nem láttam olyan sokat, csak Kairót és a Nílust éjszaka a repülőgépből, de azért ez is érdekes volt. No meg a mindenféle népek a kairói reptéren (persze akkor még nem sejtettem, hogy milyen kavalkád fogad Kuala Lumpurban).
A történések röviden: 17-én délután valamivel három óra után búcsút vettem kiscsaládomtól Ferihegy 2/B terminálon, majd Kairóban landolt a gépem este 8 körül. Mindenki megnyugtatására: a kairói reptéren találkoztam egy fiatal magyar házaspárral, akik a 14 hónapos babájukkal épp Siem Reap felé tartottak. Az apuka utazási irodánál dolgozik, és azt mondta, hogy egyáltalán nem félti a kislányát, teljesen biztonságos hely Kambodzsa… Aztán persze az is kiderült, hogy ismeri Jelen Jánost, a RAF vezetőjét, meg Maroni Andrást, aki 2006-ban első gleniként (értsd: Glen ösztöndíjas, tehát olyan, mint én most) vett részt a kambodzsai projektben. A feleség meg is jegyezte: „Kicsi a világ.” Mire én gondolatban: „De nagy-Maros” :-)
18-án éjjel egykor felszálltam a 8 szék egy sorban bazinagy repülőgépre, és laza 10 óra repülés után (Afganisztánt elkerülve, a sokkal biztonságosabb Indiai óceán felett átrepülve, kifejezetten Lórinak írva), mintegy 6 óra időeltolódással - ezért volt ez a legrövidebb nap - megérkeztem Kuala Lumpurba (szabad fordításban iszapos torkolat), vagy ahogy a bennfentesek hívják, KL-be. Imi, a tavalyi kambodzsai gleni azt mondta az élménybeszámolójában, hogy első élménye az megdöbbentő hőség volt. Számomra ezek után már nem volt annyira meglepő a hőség („csak” 31 fok volt, mikor megérkeztem, persze magas páratartalom mellett), viszont az orromat egyből megcsapta valami édeskés illat, ami végigkísért KL-i tartózkodásom alatt, viszont Siem Reap-ban eltűnt. No de ne szaladjunk ennyire előre.
KL-ben a chinatown-ban szálltam meg egy eddig még soha nem látott és elképzelni sem mert, mégis nagyon tiszta basic szobában: az ágyon, és egy szemetes kosáron kívül egy neonlámpa és három konnektor, no meg a szabályozhatatlan légkondi alkották a szoba berendezését. ablak nuku. Mivel hiányzott a szobából az extrém erős légkondi távirányítója, így első este a hőingadozás soha nem tapasztalt méreteket öltött attól függően, hogy a szobából kilépve épp bekapcsoltam vagy lekapcsoltam azt. Még szerencse, hogy az időeltolódás miatt amúgy sem tudtam rendesen aludni…
Malajziáról – többek között - azt érdemes tudni, hogy Japán, Tajvan, Dél-korea és Szingapúr után Távol-Kelet és az Óceániai térség legfejlettebb országa, illetve hogy a népesség etnikai és vallási megoszlása impozánsan kevert: A lakosság 50%-a maláj, 12%-a ómaláj benszülött, 24%-a kínai, 8%-a indiai (főleg tamil), és 6%-a egyéb, illetve 53%-a szunnita muszlim, 17%-a buddhista, 12%-a taoista és konfuciánus, 7%-a hindu, 6%-a keresztény, 5%-a egyéb vallású. A város első tapasztalataim alapján rendkívül gyorsan fejlődik, ahol a szegénység és a fényűző gazdagság egyaránt megfér egymás mellett. Láttam hajnalban a taxira várva méretes csótányokat és patkányt is szaladgálni az utcán az alvó hajléktalanok mellett, ugyanakkor voltam a vezető nélküli városi gyorsvasúton, a Petronas towers skybridge-jén és a világ leghosszabb akváriumában. És mivel az otthonról hozott szendvicsek elfogytak, némi bátorság összegyűjtése után a helyi ízekkel is megismerkedtem. :-) A hal még úgy is iszonyatosan csípősre sikeredett, hogy a „less spicey” verziót kértem… Ezen kívül megkóstoltam a kókuszpálma tejet és a cukornád italt a china town piacán, szóval gyűjtöm az új élményeket minden téren :-)
Összességében nagyon tetszett KL a felhőkarcolóival és nagy parkjaival, a négy nyelven (kantonéz, mandarin, maláj, angol) beszélő taxisofőrjével, az egymás mellett megférő fényűzésével és nyomorával. Sokkal biztonságosabb városnak tűnt ez alatt a másfél nap alatt, mint elsőre gondoltam, és az emberek – de a gépem budapesti felszállása óta folyamatosan ezt tapasztalom – nagyon kedvesek, nyitottak és érdeklődőek.
Ízelítőül legyen itt néhány kép
Kairó - KL |
Kicsi a világ... |
háromnyelvű utcatábla chinatownban
|
wow!
VálaszTörlésszüper!
:D kérünk facebook like gombot :D
VálaszTörlésHello Ádám !
VálaszTörlésGondoltam, hogy megülte a gyomrodat a legutóbbi vacsora nálunk, mert nem jelentkeztél és mint látom jó messzire elhúztál. : ))))
Most hogy rád találtunk, kínácsian olvassuk beszámolódat és minden jót kíván Neked Péter-Judit-Csenge( BP-Zebegény)
Judit jelen esetben Péter.:))
VálaszTörlésBurgit úgytűnik megették a kambodzsanézek, azért nem ír többet ide.
VálaszTörlés@Judit: Áhá, rég nem látott ismerősök :-)))
VálaszTörlésRemélem, jól vagytok. Most épp Bp-en vagy Zebiben? A vacsi egyébként nagyon finom volt emlékeim szerint, és kicsit felkészített a helyi, kevés húst tartalmazó kajákra (ti már akkor tudtátok... :-)
@nuage: :-) köszi (azt lehet?). egyébként ki lehetsz?
@áki: nyugi, a kambodzsanézek nagyon kedvesek, bár errefelé azért nem számítok olyan csontos falatnak, mint otthon :-)