Útravalóul. A legjobb választás, magyaráznom sem kell. Nagy köszönet Nagy Zsuzsinak ;-) Már csak annak drukkoljatok, hogy a határon a spiritusz is átjusson velem, és akkor készülhetnek a képek a kóstolókról...
Nagyon köszönöm a jókívánságokat mindenkinek, elhoztam magammal, és időnként, ha szükségem lesz egyikre-másikra, majd előkapom a szívem egyik szegletéből az éppen odavágót.
Két kedves jelenet a búcsúzás óráiból:
Anya: - Nagyon vigyázz magadra!
Én: - Nyugi, nem lesz semmi gond.
Anya: - Tudom, de én örülnék, ha már itthon lennél...
:-) hiába, Anya csak egy van :-)
Másik:
Épp kicsit meghitt hangulatban pihenek a Hugi mellett a kanapén, ő megfogja a kezem, mire én várakozóan:
- Mi az?
Mire ő: - Semmi, csak megfogtam a kezed.
Nem tudom, hogy neten keresztül mennyire jön át, de mesélve szerintem irtó vicces a kontraszt a két jelenet között.
Szóval köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, már csak kb. 140 napot kell aludni, és újra találkozunk. Hacsak kint meg nem látogattok... ;-)
Utolsó félmondatodra reagálnék irtó röviden: a harmadikon lévő 2 hölgynek volt egy gondolata, de..... a gondolat gondolat maradt.... jóllehet ők tervezéssel foglalkoznak, a megvalósítás egészen másról szól.... én már csak tudom, mint megval. pály. man. :) a 140 nap hidd el, gyorsan eltelik, olyan lesz, mint 168 óra, ugyanakkor életre szóló lesz, ez tényálladék... jó repülést a Vörös-tenger és Irak, valamint Afganisztán fölött....ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :) Ui: KL-ben az olajtársaság tornyáról kérek fotót a postafiókomba :)
VálaszTörlésolyan kimért és diplomatikus vagy Lóri, hogy erre nehéz lendületből reagálni.
VálaszTörlésde még mielőtt másra kenném a gondolat gondolatban maradását maradjunk csak annyiban, hogy ki is az aki dönt???!!:)
és Burgi ha más nem is, de lelkesen olvassuk az írásaidat és amit kaja közben, vagy facebookon vagy telefonon vagy masszázs előtt és utána nem sikerül Lórival megbeszélnünk annak szerét ejtjük itt, a nagy nyilvánosság ellőtt:)