Mint minden, egyszer ez a blog is véget ér.
Ennek most jött el az ideje, a 2010. év utolsó napjának utolsó óráiban írom ezeket a sorokat. Elnézést szeretnék kérni lelkes olvasóimtól, hogy az utóbbi pár hétben nem jelentkeztem, mentségem nincs. Nézzük viszont a jó oldalát: az élménybeszámolón sok új dolgot is fogtok hallani. Persze csak ha eljöttök. ;-)
Annyit azért elárulok, hogy december 20-án kiosztottuk az okleveleket a kurzust elvégző diákoknak (22-en fejezték be végül), átadtuk a tanárkollégáknak és az igazgatónak a 3 ill. 12 órás tananyag egy-egy példányát és megköszöntük a segítségüket. Ez előtt és után búcsúbulikat tartottunk, a diákokkal a Western Baray-on (tudjátok, ahol pancsizni lehet meg sült békát és halat enni), a tanárokkal meg egy nagy kajálással és helyi viszonyok között nagy piálással egybekötve. Háromszor ettünk – az első után még tudtuk, hogy van egy hátra, de a második után nem, hogy még egy. Azt hittem már nem fér belém több, de igen. Szóval jó buli volt.
Angkort is megnéztem, az utolsó napon, egy nap alatt. Szép volt. 22-én kelet felé vettük az irányt Viktorral, és pár kisebb város után megérkeztünk Mondulkiri tartományba, ahol végre láttam hegyeket – el sem hittem, hogy ennyire hiányozhatnak, de amikor az első kis lejtőn gurult a buszunk, igen nagy boldogság öntötte el a szívemet, ami csak fokozódott. Mondulkiri 7000 fős központja, Sen Monorom olyan, mint egy alaskai vagy mongol kisváros – mindentől messze, kicsi, de központ. Nagyon tetszett. Négy nap motorozás és dzsungel után kutatás következett a környéken. Csodálatos vízeséseknél jártunk, amikor éppen megtaláltuk azokat, mert amúgy csak helyileg előállított, ilyen Micimackó belső borítóján lévő térképhez hasonlító rajzok alapján csalinkáztunk.
Aztán tegnap átjöttünk Vietnámba, három napos Mekong delta túra közepén vagyunk, és jan. 4-én repülünk Indonéziába, Makassar városába. Részletek még nem ismertek.
Február 8-án érkezem.
Köszönöm, hogy olvastatok, remélem, jól éreztétek magatokat közben, tanultatok valamit, kicsit elgondolkodtatok dolgokon, de ha nem, az sem baj: majd személyesen folytatjuk. Nekem nagyon nagy élmény volt ez a három hónap. Ja, ha van ismerősötök, akkor jelezzétek neki, hogy a www.hvsf.hu honlapján már olvashatják a következő évi felhívást.
A viszontlátásig is sok szép jót kívánok, no meg boldogságos, élményekben gazdag 2011. évet! Mogyik szerint tele lesz jó energiákkal… Remélem is! :-)
Nagyon tanulságos látni, ahogy ez az oldal egymás mellett jeleníti meg a legutolsó fotódat és a néhány hónappal ezelőtti Ádám profilképét. Azt hiszem (mondjuk eddig, a blog alapján is azt hittem), hogy ez az egész nagyon rendben volt.
VálaszTörlés